Buon viaggio - Jó utat

Utazás és megérkezés

Az első és egyben legnehezebb lépés a búcsúzás volt azoktól, akiket nagyon szeretek és gyakran látok. Ilyenkor tudatosul és realizálódik az, hogy tényleg elmegyek. A könnyes búcsú után, Anya kísért először csak Kaposvárig, majd Fonyódig és végül Székesfehérvárig. Ezt követően Gárdonyba mentem már egyedül, hogy Andiékkal együtt utazzunk a reptérre, hiszen az elkövetkezendő félévet Vele töltöm el Cagliariban. Felértünk a repülőtérre, ahol persze nem minden ment simán. Időben odaérkeztünk, de a pultnál rögtön közölte az Úr, hogy ha 10 percen belül nem csekkolunk be online, akkor +100ezret a nyakunkba varr…Így hát sikerült rekord idő alatt becsekkolni és felvenni pár dolgot a bőröndből, mivel természetesen az is túllépte a megengedett 20kg-os határt. :D Ezután átvilágították a kézipoggyászt, és rövidesen mehettünk a várakozóterembe. Nagy izgalommal vártuk, hogy elfoglaljuk a helyünket, majd egyszer csak bejelentették, hogy a mi gépünket kölcsönadták egy másik társaságnak és számoljunk 2 óra késéssel.

A repülőn hál isten ablak mellett ülhettem 2 kedves, olasz nő mellett. Korábban már repültem, de mégis új és más érzés volt a felemelkedés. A látvány pazar volt. Építész szemmel egy teljes helyszínrajzot láthattam Budapestről a valaha legszebben megalkotott grafikával. Az utazás 2 óra volt nagyjából, és egy ESN-es önkéntes lány várt minket, hogy a szállásunkra kísérjen. Cagliariban Andival közös szobát bérlünk, ami az otthoni, kolis szobánkhoz képest hatalmas, és saját balkonunk is van, ám az ára, az kb 8x annyi. A házban továbbá együtt élünk, egy spanyol lánnyal, egy spanyol fiúval és egy olasz fiúval. Az este folyamán megismerkedtünk velük, de egy egész napos utazás után természetesen könnyen jött álom a szemünkre.

első nap = első olasz kávé

Mivel a központba lakunk, a főtértől 5percnyire, így kicsit távolabb kerestünk egy helyet, ahol reggel elfogyaszthatjuk az első igazi olasz kávénkat. Végül egy nagyon barátságos helyen egy espresso macchiato mellett döntöttem, és azóta is csak azt kérek. Az íze erős volt, és kellő energiát adott az első naphoz. Mivel kérésünk ellenére a szállás főbérlője nem biztosított takarót és párnát az éjszakánkhoz, így a fagyos este után elhatároztuk, hogy veszünk egyet, mivel fűtés az sincs. Mivel nagyon frissnek éreztük magunkat az olasz kávé után, úgy döntöttük nem költünk pénzt buszjegyre, gyalog megyünk. "Laza" 1,5 órás séta után annyi cuccot vettünk, persze a takarót is beleértve, hogy visszafele már busszal vonszoltuk magunkat haza. Ami fura volt, hogy amíg mi egy szál pólóban flangáltunk az utcákon, addig az olasz emberek télikabátba voltak, de ezt azóta se értjük, hogy miért. Este természetesen (pestos, parmezános) tésztát főztünk ki magunknak így mondhatni elég olaszos napunk volt. Este a balkonunk felől nagy volumenű zenére lettünk figyelmesek, majd kiderült karnevál van, így bármennyire is fáradtak voltunk csatlakoztunk az ünneplő szárdokhoz.